Minden akváriumban, függetlenül attól, hogy milyen vízi élőlényeket tartanak bennük, közös és lényeges alkotórész a víz. Gyakran a megfelelő vízkészlet biztosítása a sikeres haltartás kulcsa. A halaknál a levegőnek - amellyel mi lélegzünk - a víz felel meg, amely biztosítja az oldott oxigént, tartja a testük súlyát és a növények szárát. Az életben maradáshoz a vízi szervezeteknek vagy vizet kell felvenniük és sót kiválasztaniuk, vagy vizet kiválasztaniuk és sót megkötniük, attól függően, hogy édesvízben vagy tengerben élnek.
Víz borítja a Föld felszínénk megközelítőleg 70 %- át. Ennek a víznek a többsége sós (azaz tengervíz); az édesvízi folyók és tavak a Földön lévő összes vízfelszínnek sokkal kisebb hányadát, mintegy 3 %-át alkotják, és ebből 75 % a sarkvidéki, fagyott jégsapka. Ha azonban akváriumról van szó, a természetes vízből csak úgy beönteni nem helyes - könnyen lehet, hogy szennyezett, vagy rossz minőségű a halak számára. Itt megtudhatjuk, hogy miből áll a víz, összetétele hogyan hat a halakra, hogyan állapítsuk meg a minőségét és felhasználhatóságukat.
A legtöbb ember számára a víz egyszerűen csak H2O, ha édes víz. Nátrium-klorid (NaCl) hozzáadásval pedig sós víz. A víz azonban nem csupán H2O - különböző ásványi anyagokat és nyomelemeket is tartalmaz. Tudnod kell, hogy ezek hogyan hatnak a víz összetételére, hogy ellásd a különböző vízminőségű és összetételű helyekről származó halakat.
A Földön a legtöbb víz sós, és a tengerben található - nagyon stabil környezet, sótartalma alíg változik. Ezzel szemben a "kisebbség" - az édesvíz - a helytől függően nagyon változó. Ez azt jelenti, hogy amíg a tengeri halakat mindenféle céllal lehet egy víztípusban tartani, addig az édesvízi halaknak eltérő igényeik vannak, amit figyelembe kell venni az akvárium vizének előkészítésekor. Ahhoz, hogy megértsd, hogyan változik az összetétel, tanulmányoznod kell a folyamatot, amenynek során az édesvíz keletkezik
További komplikáció, hogy az ipari szennyezések is gyakran jutnak a vizekbe, és vegyszerek (pl. fluorid) kerülnek a házi vízkészletbe.
Közismert tény, hogy a természetes víz a legjobb, mégis az akvaristák többsége vízvezetékből vett vizet használ az akváriumban. A városlakók nem jutnak nagy mennyiségű szennyezetlen természetes vízhez, a szállítási költségek sem elhanyagolhatóak.
Friss esővíz használata
Nagy akváriumokhoz elegendő esővíz begyűjtése nehéznek bizonyulhat. Fennáll annak a veszélye is, hogy az esővíz már szennyezett. Rendszerint egy kis akváriumhoz vagy egy nagy medence keményebb vizének lágyításához lehet elegendő esővizet gyűjteni, de vigyázni kell, hogy csak tiszta, nem szennyezett vizet gyűjts:
- Az első néhány perc esővizét hagyd elveszni, hogy - mint egy zuhany - lemossa a piszkot és a port a gyűjtő területről.
- Győződj meg róla, hogy az esőt nem mérgező, nem fémből készült esőcsatornából, csövekből vagy tartályokba gyűjtöd. Műanyag csatorna, és tartály az ideális.
Csapvíz használata
A vezetékes víz emberi fogyasztásra készül, vegyszerekkel kezelik, hogy ennek a célnak megfeleljen. A vegyszerek veszélyesek lehetnek a halakra, ártalmas hatásuk azonban kiküszöbölhető:
- A medence feltöltése előtt folyasd a vizet néhány percig, hogy kiengedd azt a vizet, ami a vezetékben állt, és nyomokban fémeket köthetett meg.
- A klór nagy része elszáll a vízből az akvárium feltöltésekor, de a teljes eltávolítás érdekében erősen szellőztesd az akváriumot 12 órán keresztül.
- Nehézfémmaradványok (pl. réz és cink) eltávolítására használj a kereskedelemben kapható vízkezelő tablettákat és folyadékokat.
Mindig az a legjobb eljárás, ha olyan vizet adunk az akváriumi halaknak, amelynek a minősége a lehető legközelebb áll a természetes élőhelyükéhez.
Édesvízi élőhelyek
A tengeri halaktól eltérően az édesvízi fajok nagyon változó körülmények között élnek.
Hegyi patakok
Hidegek és gyorsfolyásúak, oxigénben dúsak. A víz kevés ásványi anyagot vesz fel és lágy marad, de a mocsarak és lápok környékén a tőzeges talaj savas kémhatást alakít ki. Az akváriumi halak közül a dániók tartoznak ide.
A sűrű trópusi esőerdőkön keresztülfolyó vizek általában lágyak és savasak: a hegyi patakoknál lassabban folynak, ezért oxigénben szegényebbek. Az akváriumi trópusi halak többsége, díszmárnák és razbórák, pontylazacok és bölcsőszájúhalak innen származnak.
Az esőerdőn kívüli területek - mint Közép-Amerika - folyói szintén lassú folyásúak, de keményebb a vizük, lúgos a kémhatásuk. Itt élnek az elevenszülők, mint a platti és a xifó.
A trópusi területeken az időszakos áradások alakítják ki a mocsárvidékeket. A hirtelen elöntött szárazföldi élőlények (növények, rovarok és kisemlősök) táplálékot adnak a halaknak, de megváltoztatják a vízminőséget is. A rothadó vegetáció gondot okozhat, amikor az áradás visszahúzódik, a vízmozgás megszűnik és ez által a viz oxigénhiányos lesz. A halak alkalmazkodtak ehhez, pl. a mászóhalak és bizonyos harcsafélék légköri levegővel tudnak lélegezni, míg más fajok beássák megukat az iszapba, hogy elkerüljék a kiszáradást.
Időszakos trópusi folyók
Sok tó és kis folyó időszakos - minden évben kiszáradnak, és csak a monszunesők töltik fel őket. A körülmények változatosak lehtenek: a meder összetételétől függően a víz lágy és savas maradhat, vagy a párolgás folyamán fokozatosan keményebb lesz. Ezek a vizek általában nagyon lassan folynak vagy állnak, ezért kevés bennük az oxigén. Időszakos tavakban élnek az ikrázó fogaspontyok, melyek a megtermékenyített petéket eltemetik, hogy a kiszáradást túléljék.
Tavak
A nagy tavakban, pl Kelet-Afrikában kevés a befolyó víz, és veszteség is csak a párolgásból származik. Emiatt a víz nagyon kemény és lúgos. Az oxigént jó szinten tartja a szél és a hullámzás. Az akváriumi halak közül sok bölcsőszájú halfaj élőhelye található itt.
Brakkvízi élőhelyek
A tengerhez közeledve a folyók az ár-apály zónába kerülnek. Itt a halaknak alkalmazkodniuk kell a víz növekvő sótartalmához. A gyorsfolyású, oxigéndús víz keményebb és lúgosabb lesz. Az ilyen viszonyok között élő fajok jól érzik magukat sós vízben vagy kevés só hozzáadásával édes vízben is. Akváriumi brakkvízi trópusi faj néhány molli.
Alapvető fontosságú a vizat tisztán és állandó körülmények között tartani. Ennek érdekében hatékony szűrésre és rendszeres, részleges vízcserére van szükség. A víz pH értékének mérésére szerezzünk be lakmuszpapírt, a keménység és nitritszint mérésére pedig indikátort.
Túl savas vagy túl lúgos a víz?
A vízben lévő hidrogénionok mennyisége határozza meg a víz kémhatását. Ez a pH (pondus hidrogenii) skálán mérhető. A legsavasabb kémhatás 0, a leglúgosabb 14. Az a víz, amelynél a pH = 7, az "semleges" - nem savas és nem is lúgos. Mivel a skála logaritmikus, egy egység növekedés vagy csökkenés tulajdonképpen tízszeres változást jelent a savasságban vagy lúgosságban.
A pH értékének hirtelen változása káros hatással van a halakra, stresszt idéz elő náluk. Az eredmény; színeik elhalványulnak, légzésük nem megfelelő, és nyálka keletkezik a bőrükön.
Túl kemény vagy túl lágy a víz?
A víz keménysége lényeges, mert a halak szükségletei különbözőek - vannak természetes kemény vízből és vannak lágy vízből származó fajok. (lásd Víz és élőhely) Amennyire lehetséges, ki kell elégítened ezeket az igényeket. A halak sem a pH, sem a keménység nagy változásait nem képesek elviselni, és hatásuk ártalmas lehet.
A keménység változtatása
A víz keménysége lehet - változó vagy állandó. A változót könnyű eltávolítani - forrald fel (és hagyd kihűlni is!) a vizet, mielőtt a medencébe öntöd. Az állandó keménység megszüntetéséhez azonban ioncserélő műgyantát kell beszerezned, és a mechanikus szűrőhöz vagy vítlágyítóhoz kell tennned. A keménység mindkét típusát csökkenteni lehet hígítással; lágyabb víz hozzáadása csökkenti a keménységet.
A pH-méréséhez hasonlóan, egyszerű - a színváltozás elvén alapuló - készülékkel mérheted a keménységet. Ez a készlet vagy a változó vagy az állandó keménységet méri.
Víztilalmak
- Ne változtasd meg hirtelen a víz jellemzőit!
- A rendszeres vízcserék alkalmával megfelelő összetételű és hőmérsékletű vizet használj!
- Ne tedd a halakat az egyik akváriumból a másikba, csak akkor ha azonosak a körülmények mindegyik medencében!
- Az esővizet ne gyűtsd fémtartályokba! Ha elered az eső, várj pár percet, amíg lemossa a tetőről és az esőcsatornából a piszkot, ezután tisztább vizet gyűjthetsz!
- Ne hagyj vizet elektromos készülék közelében!
Nitritszint vizsgálata
Olyan édesvízi akváriumokban, ahol biológiai szűrés nincs, ammónia- vagy más nitrogéntartalmú mérgezés érheti a halakat. Ennek oka, hogy noha a mechanikai és kémiai szűrők eltávolítják a lebegő anyagokat és megkötik az oldott szennyezések egy részét, nem képesek megbirkózni minden szennyezéssel. Az akvárium vizének méreganyagait megvizsgálhatod nitritmérőkészlettel, amely a nitrogén (N) mennyiségét méri mg/l-ben. Egy mg/l nitrogén 3,3 mg nitritnek felel meg. Ez a kritikus szint, efölött már károsodik a halak egészsége. A 0,1 mg/l-es nitrogénszint ártalmatlan. A nitrogén mennyisége 0,5 mg/l értékig azt jelzi, hogy a szerves anyagok lebontása nem teljes.
Nitritszint növekedését okozó tényezők
Számos szennyező anyag növelheti a nitritszintet az édesvízi akváriumban:
- Sok törmelék rakódik le az akvárium alján.
- Túl piszkos, tisztítatlan szűrők.
- A rendszeres, részleges vízcserék elmaradása.
- Túletetés, ami a megmaradt eleség lebomlásához vezet a medencében.
- Túlzsúfolt akvárium - ellenőrizd, jól számítottad-e ki a halaidnak szükséges teret.
A nitritszint helyreállítása
Ha azt találod, hogy az akváriumban sok a nitrit, a problémát azonnal orvosolni kell. Cseréld ki a víz kb. 80%-át, távolítsd el a törmeléket az akvárium aljáról. Az új víz hőmérsékletét igazítsd a régihez!
Vízminőséget károsító anyagok
- Bizonyos fémek, pl. réz, cink.
- Bizonyos kövek, pl. mésztartalmú kő.
- Túletetés - az elnemfogyott eleség az akváriumban bomlik le, növeli a nitritszintet.
- Előregyártott betondekorációk.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
