Az akváriumban három okból szükséges fenéktalaj: álcázást nyújt a halaknak, táplálékforrás a növényeknek és része lehet a szűrőrendszernek. Rendkívül fontos, hogy a talaj anyaga az adott akváriumrendszernek megfelelő méretű és típusú legyen.
Ha a talaj színe ugyan olyan színezetű, mint a halak háta, a talaj álcázni fog. A legtöbb esetben a hal háta sötét, így felülről nézve egybeolvad a mederrel és részben álcázza felülről. Ugyanígy, alulról nézve a világosabb has a felülről jövő fénnyel olvad egybe.
Az akváriumban azonban az édesvízi halak vonzóbbak, ha a medence sötét színű, mert a világos anyagról - mint a kvarchomok - visszaverődő fényben a halak fakóbb színűek. Ez azért van, mert a színeket a pikkelyek alatti guaninról jövő visszaverődés okozza.
Hogyan használják a halak a talajt?
Sok édesvízi hal ténylegesen "használja" az akvárium talaját; páldául a Nothobranchius rachovi lyukakat ás a homokba, és azokba rakja a petéit.
Ha a talajt, mint szűrőközeget használjuk akkor biológiai szűrést alkalmazunk. A biológiai szűréshez olyan közeg szükséges, amelyben a nitrifikáló baktériumok el tudnak szaporodni. Kavicságy az ideális.
A leggyakrabban használt anyag a medence aljának borítására, a kavics. Kapható az akvarista szaküzletekben és biztonságosan használható a legtöbb édesvízi akváriumban. Arra azonban ügyeljünk, hogy lágy vizű medencébe ne kerüljön mészkövet tartalmazó kavics. A kalciumtartalom vizsgálatához adj kis híg sósavat vagy ecetet a mintához. Ha a sav pezseg akkor a keménységet okozó kalcium jelen van.
A kavics általában sötét, sárgásbarna márványos színű legyen. A festett vagy világos színű kavics nem ajánlott: a ragyogó színek tompítják a halak színeit és a festéshez használt anyag kioldódhat, így hatással lehet a víz kémiai összetételére és a halak állapotára.
A talaj anyagának mérete
A 3 mm körüli méret a legjobb. Ha az anyag túl kicsi vagy túl nagy, annak veszélyes hatásai lehetnek:
- Túl nagy: az el nem fogyasztott eleség közéjük hullik, a halak nem férnek hozzá; vízszennyeződést okoz.
- Túl nagy: mivel a nitrifikáló baktériumok számára kis felületet biztosít, az öntisztulás nem lesz hatékony.
- Túl kicsi: a növények nehezen gyökeresednek.
- Túl kicsi: akadályozza a víz áramlását a talaj alatti szűrőn keresztül.
A fenéktalaj előkészítése
Bármely anyagot használsz is, annak tisztának és idegen anyagtól mentesnek kell lennie. A kavicsot és más anyagokat a legjobban kis adagokban - kb. félvödörnyit egyszerre, lehet tisztítani. Vezess vizet a vödörben lévő kavicsra, miközben folyamatosan kavarod. Amikor tiszta víz folyik ki a vödörből, akkor tiszta a kavics. Ha a természetben gyűjtött kavicsot szeretnéd felhasználni, akkor tedd egy vödör vízbe néhány napra. Figyeld meg mi történik. Ha erős szag árad a vödörből, akkor azt jelzi, hogy a kavicsban lévő élőlények elpusztultak. Ezután alaposan mosd ki, vagy forrázd le, ezzel használatra kész.
A fenéktalaj elhelyezése
Ha talaj alatti szűrőt akarsz használni, a szűrőlemezt a fenéktalaj előtt rakd be. Körülbelül egy tele tízliteres vödörnyi talajt használj minden 900 cm² felületre.
A fenéktalajnak viszonylag mélynek kell lennie a medence alján, és úgy kell lejtenie, hogy hátul magasabb legyen, mint elöl. Az elölről hátrafelé 1:5 arány jó szűrést tesz lehetővé, és távlat érzetét kelti az akváriumban. Hosszú kőből vagy üvegből készült bordákkal visszatartható a talaj, és megakadályozható a "kiegyenlítődés".
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
